Az utópia egy elképzelt jövő képét vázolja elénk, mind próbálunk ugyanis valahogy következtetni arra, hogy mi lesz utánunk. Érdekes, hogy a pozitív jellegű utópiák lényeges hátrányban vannak a disztópiákkal szemben, melyek egy lehetséges negatív jövőképet tárnak elénk. Ez nem csak olyan kortárs irodalmi művek esetében figyelhető meg, mint a z Éhezők viadala vagy az Útvesztő, hanem olyan előző századi alkotások esetében is, mint Orwell 1984 és Állatfarm című regényei, Čapek R.U.R.-ja, vagy Huxley Szép új világa, esetleg Beckett Godotra várva című drámája.
Ezek a művek mind-mind olyan világot tárnak elénk, melyben világpusztulásról, tragédiáról, az emberiség kiirtásáról, diktatúrákról olvashatunk, ahogy egyébként a kortárs művek is ezt igazolják, egy hatalom felemelkedik, egy rendszer, egy nézet megerősödik, valamilyen katasztrófa révén az emberiség egy kis része úgy dönt, hogy átveszik a hatalmat a többiek felett, akik onnantól a burkolt és nyilvános megfélemlítés sztoikus vagy lázadó tűrőiként próbálnak létezni, többnyire sikertelenül.
Felmerül a kérdés, hogy miért ilyen pesszimista az emberek elképzelése a jövővel kapcsolatban?
Jókainál még azt láttuk, hogy egy idillikus képet tár elénk, melyben a magyarok az osztrákokkal karöltve, a Monarchia gyümölcsöző kötelékében lépnek át a 2000-es évekbe, mikor is visszajön az Úr, és kezdetét veszi az 1000 éves királyság. Kicsivel több, mint 100 éve ez volt az elképzelés, és a jövővel kapcsolatban pozitív képük volt (lehetett) az embereknek. A jövő szazad regénye legalábbis erről árulkodik. Ugyan úgy, ahogy például Verne űrutazós műveiben is a technológia pozitív kihasználását szemlélhetjük, és az emberiséget nem terhelik olyan borús látnoki képek, mint a fentebb felsorolt művek esetében. Mintha nemzeti körülmények közt nem lenne elképzelhető egy olyan szintű világégés, mint amit később a globalizációs, világháborús időkben vizionálnak az emberek.
A biztonság elvesztése állhat ennek a hátterében? Bizonnyal a két világháború, az atombomba feltalálása, a gépek, a 20. századi diktatúrák jellege és emléke késztet minket arra, hogy sanyarúan lássuk a jövőnket.
