A lőttbeton felvitelének két módja van, a száraz és a nedves. A száraz technológia esetében a szivattyú a por állagú betont juttatja el a felülethez, nagyobb távolságból, mintha a nedves betonozás módszerét alkalmaznánk, ugyanis itt 60-90 centire van a fúvóka a felülettől. A vizet csak a cső végénél keverik hozzá a porhoz. Előnye ennek a módszernek, hogy a keverési arány állandó, a kötésgyorsító adagolása egyszerűbb és kis helyeken is alkalmazható a keverék, ráadásul nagyobb távolságra is szállítható. Hátránya viszont, hogy sokkal „piszkosabb” ez a megoldás, rengeteg a felszálló por, ezért nagy az anyagveszteség. A nedves technológia esetében magasabb víztartalmú keveréket juttatnak a nagynyomású csőbe, vízszintes és függőleges felületre is fel lehet juttatni a keveréket. Előnye, hogy nincs porképződés, így kisebb a veszteség, és vastagabb rétegben hordható fel (max 15 cm). Viszont hátrány, hogy a víz-cement arány, ami a szállításhoz szükséges, csökkent a szilárdságon, és könnyebben zsugorodik az anyag, sőt, még a gépi berendezés is költségesebb a lőttbeton módszerénél.
